1. fejezet: Mr. Szőkeherceg
A nyári idő már a végéhez közeledett, és ezt tükrözte a táj is. Az út menti fák levelei már felöltötték tarka színüket, a hőmérséklet pedig egyre csökkent. Ám azon a napon melyen történetünk kezdetét veszi, kellemesen meleg idő volt. Anna az étkezőasztalnál űlt, egy pirítóst majszolt, közben a leckéjét próbálta megoldani, nem sok sikerrel. Eközben megérkezett a konyhába Carol is. Bosszús pillantást vetett a lányára, majd ő is helyet foglalt.
- Sok dolgod volt tegnap délután? - kérdezte lányát, aki egy mordulással válaszolt. - Kicsit összeszedhetnéd magad. A végén még annyira sem viszed mint egy utcaseprő.
Anna konokul a füzetére szegezte a tekintetét, ám már koránt sem az előtte lévő leckén törte a fejét. Anyja mindig ezt vágta a fejéhez, ha csak arra került sor, hogy nem írt leckét, vagy rossz jegyet hozott haza. Így ezt a mondatot már meg sem hallotta. Inkább próbált ismét a leckére koncentrálni. Carol nem próbálkozott többet. Be kellett látnia, ezek a mondatok már mit sem segítenek lánya nevelésében.
- Jobb ha sietsz a reggelivel. A bátyád bemegy apádhoz a céghez, talán ha megkéred elvisz az iskolába. Anna nem szólt, bár szeretett volna autóval menni. Élvezte mikor Michael mellett ülhetett. A száguldás a szabadság érzetét nyújtotta neki. Ám ma mégsem élvezhette az utazást, mert megígérte barátainak, hogy együtt mennek az iskolába. Végül némi hallgatás után megszólalt: - Ma inkább Jillel és Tommal mennék.
- Ahogy gondolod, bár nem is tudom miért barátkozol azzal a két istenverte gyerekkel. Bár Tom rendes gyerek, hiszen az apja üzletember, de apádhoz fel sem ér. Viszont az a lány, Jillien, nos ő nem igazán jómódú családból való. Az anyja a boltban dolgozik eladóként.
- Ha elfelejtetted volna én nem a pénz mennyiségük alapján válogatom meg a barátaim. És Jill mamája igen is rendes asszony, hiszen éjjel nappal dolgozik, hogy megélhessenek.
- Ki tudja mi folytán kerültek erre a sorsra. Jobban tennéd ha inkább kibékülnél Elinnel. Ő igazán bájos lány. Meghívhatnád egyszer vacsorára, szívesen látjuk őt.
- De én nem! És akármennyire is bájos kislány, nem fogom meghívni! - Anna elszántan anyja szemébe nézett, majd hozzátette - És jobb lenne ha többet nem avatkoznál bele, hogy kikkel barátkozom. - Azzal bosszúsan becsapta a füzetét majd felkapta a táskáját és kiviharzott az ajtón. Carol a becsapódó ajtóra bámulva ült a széken. Ez egyszerűen hihetetlen. Hogy lehet ennyire pimasz? Hiszen mindent megtett azért, hogy Anna jó nevelésben részesüljön, ám mintha mindennek épp az ellenkezője történne. De hála égnek a fia élete úgy alakul, ahogy szeretné. Jó barátnő, jó állás....egyszer még sokra viszi. De a lánya....
Anna bosszúsan lépkedet a járdán. Gondolatai az anyja körül jártak. Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Időközben elérkezett az utca végére, ahol mint mindig, barátai várták.
- Szia Anna! – köszönt Jill – Hé neked meg mi bajod? – kérdezte, Anna komor képét bámulva. – Megint összevesztél anyukáddal, igaz?
- Csak volt egy kis szóváltásunk…..- és azzal elmesélte a reggeli történteket.
- Hát ez egy…..
- Hárpia, igen tudom. – fejezte be Anna Tom helyett.
- Jól van, felejtsük el. Inkább törődjünk a kémia dolgozattal – mondta Jill – Mr. Roberts egy dög.
- Az a jóképű tanár aki poénos is? – kérdezte bujkáló mosollyal Anna – hétfőn még ő volt a szőkeherceget megtestesítő férfi.
- Hát Mr. Szőkeherceg tegnap kettest adott a fogalmazásomra.
Anna és Tom egymásra néztek és mindkettejükből kitört a nevetés. Jill először bosszús képet vágott, majd ő is beszállt a nevetésbe. Jill mindig ezt csinálta. Az összes jóképű fiatal tanár belopta magát a szívébe, egészen addig míg az illető rossz jegyet nem adott a lány valamelyik munkájára.
Nevetve befordultak a sarkon majd az iskola felé vették az irány. Az utón végig Mr. Roberts és a kémia volt a téma. Beértek az iskolába, ahol rövidesen megszólalt az óra kezdetét jelző csengőszó.
- Na figyeljetek – kezdte Anna – most rohannom kell irodalomra mert Mrs. Black mostanában mindig rám száll, de mit szólnátok hozzá, ha délután találkoznánk a cukrászdában?
- Rendben, én benne vagyok – bólogatott Tom.
- Én nem hiszem….- kezdte Jill, de Tom leintette.
- És Jill is jönni fog, majd megvárunk a sarkon.
- Oké – mosolygott Anna, majd elrohant az órára, amit legszívesebben kihagyott volna. Barátainak lyukasórájuk volt, ilyenkor mindig ki szoktak ülni a padra reggelizni. Elnevette magát, mikor eszébe jutott, Tom mennyire örül minden szerda reggelnek. Anna ugyanis tudta a fiú titkát. Jill csinos lány volt, és a fiú bárhogy tagadta, Anna tudta, hogy ezt Tom is észrevette.
